Hello world!

Welcome to WordPress.com. This is your first post. Edit or delete it and start blogging!

Palya Bea

Énekes, a magyar, bolgár és cigány dalok hiteles megszólaltatója. Psyché vershangja, Weöres Sándor mellett Psyché énekhangját ő adja.

“Énekelj a saját hangodon, legyél őszinte, a szívedből, a hasadból jöjjön a hang. És tudd, hogy miért énekelsz!” Palya Bea

“Néptáncosként indult, néprajzot tanult, a népi kultúra egyik őrizője és szintetizálója, világzenei áramoltatója” – írja róla a Nők Magyarországon.

Gyerekkora óta táncol és énekel. Az ELTE néprajz szakán szerzett diplomát 2002-ben. Mindig is érdekelték a zenei találkozások, különböző műfajok egymásra vonatkozásai.

Ma már saját dalait írja, melyekben mindarról énekel, amit megél. Ollykor víg kedvében Psychével etet pittyéket. Erről egy alkalommal így beszélt: „Nekibirkóztam a feladatnak és Weöres Sándornak: játék és öröm, de ádáz harc is a Költővel, a Költőnővel…”

Lángh Júlia mellett 2005. március 31-én, Závada Pál mellett 2005. december 1-jén, Weöres Sándor Psychéjére készült estjével 2006. október 26-án, Lévai Katalin mellett 2008. január 4-én is az Irodalmi Centrifuga vendége volt, de szerepelt Bódis Kriszta Báriséj című filmjének díszbemutatóján is.

Szécsi Magda

Író, képzőművész, mitológiateremtő.
Egy nő, aki cigányságáról gondolkodva újraszülte a cigány mitológiát, megírta tizenhatodik könyvét, de képzőművészként és illusztrátorként is dolgozik. Egy nő, akinek a ‘szellemi szabad’ nem foglalkozás, hanem életforma.

Szécsi Magda 1958. május 9-én született Komádiban, közel a román határhoz. Négy éves korától tizennyolc éves koráig intézetben nevelkedett. Az általános iskolát Zircen, Balatonkenesén és Sopronban végezete el. Egy évig tanult a győri Dísznövénykertész Szakmunkásképzőben, mivel más lehetősége nem volt. Később munka mellett járt Budapestre, Egészségügyi Szakközépiskolába. Az Egészségügyi Főiskolát az akkori lengyel-magyar oktatási csereprogram keretében Varsóban végezte el dr. Török János támogatásával. Az egészségügyben két évig dolgozott, majd két évig Forancsics Lilla keramikus mellett fazekasságot tanult.

1988 óta szellemi szabadfoglalkozású. 2000-ben Ferenczi Noémi díjat kapott. Meséket ír, könyveket illusztrál. 2006-ban jelent meg tizenötödik kötete, az Időtépő.

Néhány megjelent könyve:
Az aranyhalas lószem tükre (Sport Hungária)
A fekete bálvány birodalma (Omnis Fabula)
Madarak aranyhegedűn (Omnis Fabula)
Oroszlán Szlán királysága (Ab Ovo)
Tavasztündér mosolya (Ab Ovo)
Az álmos pék (Magister)
Homoktorta szüret (Ab Ovo)
Pogány tűz (Ab Ovo)
Csak vitt a szél (Magister)
Töredék-lét (Ab Ovo)
Szia Frici! -Gyöngy- (Ab Ovo)
Időtépő (Széphalom Könyvműhely)
Cigánymandala (Széphalom Könyvműhely)

Néhány általa illusztrált könyv:
Maria Pawlikowska Jasnerzewska: Csókok, 1989;
Tamási Orosz János:Várnék még, 1990;
Tamási Orosz János: Sírgödrök évada, 1992;
Szájról–szájra magyar népmesék, 1997;
Baudelaire: Éjszakai varázs, 1997;
Tagore: Lámpa az útra, 1998;
Énekek éneke, 1999;
Tőzsei Attila: Uram! 1999;
Két karod párna címmel Nagy László fordításában a bolgár népköltészet gyöngyszemei 2000 karácsonyán jelent meg.

Kiállításai Budapesten többek között az Art Galériában, a Derkovits Galériában, az Almássy téren, a Pataky Művelődési Házban, a Néprajzi Múzeumban (közös kiállítás roma festőkkel), a Roma Parlamentben (cigány festők állandó kiállítása), a Gyöngy galériában, a Fővárosi Művelődési Házban, a Vörösmarty téren, és a Kossuth Klubban vltak láthatóak.
Kiállított Tatán, Tatabányán, Kapolcson, Pécsett, Szegeden, s számos más vidéki helyszínen.

Meghívó az estre
“Na ezek a fontos dolgok, nem a baszás!” – Szécsi Magda: sms-ek
Szécsi Magda könyveiről

Bitó László

Író, orvoskutató, az eutélia képviselője, Polcz Alaine beszélgetőpartnere. Ilona Sanchez alakjának teremtője, névadónk, s a vakság megszüntetője.
“Lelkiismerete mindannyiunké: egy férfiasan elfogulatlan és nőiesen érzékeny lelkiismeret.”

“Ha életed minden keresztútjánál tied a választás, halálodat is te választod, még ha születésedkor ezer különféle halál várt is rád.” (In: Názáreti Izsák)
“Elveszett nap az, amelyen az emberfia nem hagy maga mögött valamit, amiben addig hitt, és nem bukkan rá valami újra, amiben hinni képes.” (In: Názáreti Izsák)

Budapesten született, 1934. szeptember 7-én.
Az ötvenes években kitelepített, majd munkaszolgálatos a komlói bányában.
1956-ban vezető, elfogják, menekül: az Egyesült Államokban telepedik le, itt tanul és épít siekres orvoskutatói karriert.
A Columbia Egyetem nyugalmazott professzora.
A Xalatan kifejlesztésével a vakságot okozó glaukóma műtéti kezelését képes kiváltani. A zöld hályog elleni cseppek felfedezéséért, tudományos munkásságáért itthon is elismerték.
A kilencvenes évektől hazatelepült, regényeket ír: Istenjárás, Az ötödik lovas, Ábrahám és Izsák, Izsák tanítása, A Názáreti Izsák – néhány regénye.
A Technopuccs dosszié című kisregényét Goedon Agáta centrifugázta ki a könyvtárban.
Esszékötetei között jelent meg a Nekünk kell megváltanunk magunkat, a Boldogabb élet – jó halál és Az utolsó mérföld – Beszélgetések Polcz Alaine-nel.

“Ahhoz, hogy jó értsük, hogyan alkalmazza a kollektív tudat és tudatalatti tartalmait, fontos, hogy ismerjük a kortárs szerzőt magát is: gondolatait, életútját, cselekedeteit. Bitó Lászlóé egy jól ismert magyar sors, mely ugyanakkor szokatlanul sikeressé vált. Két teljes élete van: a fiatal 56-os forradalmáré, aki későn elismert magyar íróként és gondolkodóként emigrált hazájából, s a sikeres, külföldön elismert amerikai tudósé és orvoskutatóé. Mindkettőről ismereteket nyerhetünk írásaiból, melyekből arra is fény derül, hogy Bitó László hiteles ember: egy példátlanul széles látókörű humanista és feminista.
Bitó László lelkiismerete mindannyiunké: egy férfiasan elfogulatlan és nőiesen érzékeny lelkiismeret. Abszolút értékben gondolkodik, gondolkodásában nemzedékeink teljes személyiségét és látható tetteit vizsgálja.”

Bitó László 2007. szeptember 27-én volt az Irodalmi Centrifuga vendége.

Lelkiismereti puccs! – Bitó László: A Technopuccs-dosszié
Meghívó az estre
Nekrológ Polcz Alaine-ről
Bitó László honlapja

Szécsi Magda: sms-ek

„Na ezek a fontos dolgok nem a baszás!” – sms- és identitásváltások: Szécsi Magda levelei Gordon Agátához.

Megyek Agáta mert látni akarlak, meg beszélgetni veled, vagy hallgatni. A fene tudja milyen kedvünk lesz. A foto oké de remélem a lány tudja hogy én csúnya vagyok. Puszi-M

Szia Agáta most végeztem a könyveddel. Tudott újat adni. Átgondoltam úgy is, ahogy Kriszta beszélt róla. Hát igen. Úgy is +áll mind a két anyag. Kriszta fantasztikus, ezzel a máshogy látásával. Nagy öröm h ennyire mások vagyunk mi hárman. Én mindig kapok tőletek valami jót amin el tudok gondolkodni. A két írásod Agáta jól zavarba fogja hozni az olvasóidat. És annyi mindent fognak belemagyarázni, ahány félék ők maguk. Ez jó ám. A Nevelési most is +rendített. Végtelenül jól írsz! Azt hiszem, a novemberben írt élve eltemetéses szövegem egy részét a te nevelési kisregényed ihlette. Hangulatában mindenképpen. Majd ha elolvasod meglátod, mit adtál nekem. Bennem volt persze. De kihoztad. Na ezek a fontos dolgok nem a baszás!

Kár h tegnap nem tudtunk hárman beszélgetni, nagyon rám fértetek volna. Túl sok volt az ember a zaj és az a szőke kimondottan fájt. Tudom nem tehet róla. Nem tudja h nem szeretem ha +érintenek ha dicsérnek. Na mindegy.

Kriszta könyve állati! Elkell olvasnom még 1szerés okvetlenül beszélnem kell majd vele! Jó könyv. Vannak mondatok amiket nem értek. Tök öregnek érzem magam ettől. Egyszerűen nem értek meg szavakat nem tudom mit fednek. Soha nem hallott általam nem használt kifejezések vannak benne, viszont a humor a tragédia nagyon megtalált. Kriszta megint valami újat csinált és tökéletesen beletalált a nagy társadalmi kaki közepébe. Hát eszméletlenül jól vagyok magunktól!! Csókollak-M

Most jutott eszembe h te és Kriszta Pécsre utaztok, csókolom őt is, az ő telszáma nincs meg nekem. Pusz-M

Hogi vagi naccsád ott bőribe magának? Tán haraguszik mert szerelmetes és irodalmi barát lófaszocska 1kumiszos bötüre?! Aj na! Maga Agáta írjon mán egy adjistönt!-M

Agáta agárka májusi bikácska Ha abból indulsz ki h engem hogy érint az anyag akkor fel lehet így bontani lánykásra vagy fiúcskásra, amúgy ez hülyeség! Nincs neme az anyagodnak. Az olvasónak van választott neme míg téged olvas, és ez kurvára nem mindegy mert egy fasszopó buziverő is beforrósodhat az ezüstboxertől ezért van h nyugodtan azt mondhatom h nem csak teremtesz de változtatni is képes vagy. Nagyszerű az anyagod! Mind a kettő. A nevelési több nálad. Fel sem tudod mérni mit tettél. Mert tevésközben erre Amúgy is baszik az író még ha az agyával ír is. Vitatkozz nyugodtan! Én így gondolom, mert így éllek meg.
Amúgy te Pécsről utazó a teljesség nem azon múlik h az összpontosítás mennyi részletet hord egybe, hanem azon hogy milyen mélységig jut el. Te a lélek és a picsa legmélyéig jutottál. Húzd ki magad!
Amúgy meg csak tudd, sörivó, h ennél is több van benned. Már alig várom, hogy szétszakítsd magad nekem nekünk akik olvasunk. Na ezt gondolom. Az eredeti kérdésre már nem emlékszem de nem baj, válsz ez is ha egyszer belőled indult.

Hugom Krisztának szintén csók szép arcára és gratulálok a díjhoz neki. 3 adón hallottam ma h az Erdélyben levetített dokfilm vmi díjat nyert amit az Urániában adnak át. Valami ilyesmit zengett több rádió. A film címe vmi Krisz de bocsánat cigányul én nem beszélni fingocskányit sem viszont jó volt hallani mennyire dicsérték tündértársunk érzékeny látásmódját. Ez van, nem semmi és nagyon örültem neked nektek-

Tegnap nem hülyültem ám + csak eső előtt kb 6 órával mindig felfokozott vagyok ezt jól mutatták az smsek kurvára játékos kedvemben voltam. Legyetek jól-M

Szécsi Magdáról
Meghívó az estre
Szécsi Magda könyveiről

Judith Herman: Trauma és Gyógyulás (részletek)

Részletek Judith Lewis Herman: Trauma és gyógyulás – Az erőszak hatása a családon belüli bántalmazástól a politikai terrorig (ford.: Kuszing Gábor, Kiadó: Háttér Kiadó – Kávé Kiadó – NANE Egyesület, 2003) című könyvéből, mely 2006. április 27-én volt az Irodalmi Centrifuga témája.

„A trauma lelki törés, egy erőszakos esemény, katasztrófa, baleset vagy kényszerítés hatására. A lelki törés az egyén és a közösség, a nyilvános és a magánszféra, a férfiak és nők közötti kötődések törését jelenti. A trauma olyan esemény, amely meghaladja az ember megszokott alkalmazkodási képességét, és összetöri.

A trauma pillanatában az ember tehetetlen az őt elsöprő erővel szemben. Ha természeti erő okozza, katasztrófáról beszélünk. Ha emberek okozzák egymásnak, erőszakról beszélünk vagy háborúról. A trauma megsemmisíti a gondoskodás megszokott sémáit, amelyek az irányítás, az összetartozás és az értelem érzését nyújtják.

A traumatikus események megkérdőjelezik a legalapvetőbb emberi kapcsolatokat. Megtörik a családi, a baráti, a szerelmi és a közösségi kötődéseket.
A világban való lét biztonságának érzését az első gondozónkkal kialakított kapcsolatban tanuljuk meg. Ez a bizalom az élettel együtt keletkezik és teljes életciklusa alatt táplálja és életben tartja az embert. Ez a bizalom, hívhatjuk reménynek és hitnek is, az emberi környezettel kialakított biztos kötődésekben jelenik meg. Ha ez a kötődés megrendül, a traumatizált ember elveszíti alapvető énérzetét.

A Trauma és gyógyulás az egyén és a közösség, a nyilvános és magánszféra, a férfiak és nők közötti kötődések helyreállításáról szól.
Az igazság kimondása a társadalmi rend helyreállításának és az áldozatok gyógyulásának egyaránt alapfeltétele!

Azonban túlságosan is gyakran győz az eltitkolás, a tagadás és az elfojtás az egyes ember és a közösség szintjén is.
Az erőszakra az emberek általában úgy reagálnak, hogy kitiltják a tudatukból. Szeretnék elfelejteni a traumatizáló eseményt az áldozatok és a tanúk is. Miközben ugyanannyira szeretnék kimondani amit átéltek, megosztani másokkal. Ez a trauma dialektikája, amely pszichés és testi tünetekben jelentkezik, ha kimondhatatlan marad!

A háborús és politikai terror férfi túlélői ugyanazokat a tüneteket mutatják, mint az otthoni, családi terror gyerek és női áldozatai.

Minden ember lelke összetörhető, a háborúkban gazdag múlt század harctéri neurózis kutatásai szerint mit sem számítanak a személyiségjegyek és a jellem. 2-3száz bevetés a háborús hősök lelkét is örökre megtöri.

A gyerekek és a nők gyakran hosszantartó, több éves, évtizedes terrorban élnek. A súlyos személyiségzavarokat főként a nők lelki betegségének tartott hisztéria gyűjtőnéven kezdte tanulmányozni a tudomány Freud idején. Azonban figyelmen kívül hagyta az áldozattá válás hatásait, a hosszantartó, titkolt terror személyiségrombolását.

Ijesztő volt a felismerés, hogy a gyerekek által elszenvedett szexuális és lelki kényszerítés járványméretű titkos jelenség a proletariátus családi köreiben ugyanúgy, mint a tiszteletre méltó polgári miliőben. Ezt a tényt sokkal könnyebb figyelmen kívül hagyni, mint bármit is kezdeni vele.

(A társadalmi egyenlőtlenségek baloldali interperetációi sem jutottak el a nemi alapú kizsákmányolás észrevételéig. Marxék megmaradtak az osztályharcelmélet nyilvánosan kimondható téziseinél. Miközben nyilvánvalóan ott volt a családok megannyi kis lágerében a terror, amellyel az erősebb családtag gyarmatosítja a gyengébbeket.)

A trauma tanulmányozása gyakran a kimondhatatlan birodalmába vezet: az ember sérülékenységével és gonoszságra való képességével szembesít.
Három szerep van: az elkövető, az áldozat, a tanú.
Az elkövető csak annyit kér a kívülállótól, hogy hunyjon szemet és ne tegye szóvá a rosszat, hanem felejtse el. Eszközei az eltitkolás, a hallgatás, tagadás vagy racionalizáció, az áldozat hibáztatása és szavahihetőségének kétségbe vonása.
Az áldozat cselekvést, elköteleződést és emlékezést követel, arra kéri a kívülállót, hogy ossza meg vele fájdalma terhét. Miközben gyakran kimondhatatlan számára az őt ért trauma, a fenyegető környezet vagy a szégyen miatt.

Küzdeni kell a bevett gyakorlat ellen, amely az áldozatot hiteltelenné teszi és láthatatlanságra kárhoztatja!
Küzdeni kell azért, hogy a tanúk és az áldozatok kimondhassák az igazságot és együttérzést kapjanak, kötődéseik törései meggyógyuljanak.

A művészek gyakran és természetesen felvállalják az áldozatok melletti tanúságtételt. Gyakorlott emlékezők, bátor nyelvhasználók, akik a kimondásban, a felmutatásban
és a közösségvállalásban hisznek. …”

Judith Herman kötete az Irodalmi Centrifuga első félévétől jelentős szerepet játszik beszélgetéseinkben, de külön kiemelt jelentősége volt 2006. április 27-én a Trauma-centrifugában, amikor Erdős Virág, Szécsi Magda, Bánki Éva, Balogh Rodrigó és Ágens ültek az asztalunk körül, Kocsis Zita Saide pedig képeivel volt jelen.

Meghívó a Trauma-centrifugára
Ágensről
Erdős Virágról
Szécsi Magdáról
Bódis Krisztáról
Mi az a Bicsa és miért nem működik?

Lovas Ildikó: Kijárat az Adriára (részletek)

„Nem látszik különbség aközött, hogy csetnik vagy partizán kezében van-e a fegyver.
Különbség aközött van, akiében van, és akiében nincs.


Hát finnyás vagyok.
Hogy is van ez?
Melyik országban is vagyunk éppen?
A kommunisták nem tudnak bánni a nőkkel.
Vagy mi van?

Hiú állat az asszony, hiába… (3)

A hatalom jobban erotizál, mint bármelyik nő.

Haza a magasban, bugyik és receptek útvesztőjében.
Melyik haza?
Minden olyan bonyolult volt akkoriban. Egyik hazában sem volt megfelelő az anyanyelvem.
Kurvaszar érzés, mondhatom.
És közben még: Tito, aki már halott, de mégis ott függ a képe minden falon…

A francba, gondolja az ember, vagyis gondoltam én, hát mia picsáért nem lehetett normálisan.
Vagy hogy.
Basszátok meg az egészet. Mert néha durván fogalmazok.
Akik meghaltak, azok már nem élnek.
(tengerparti szégyen)

Igyekszem megérteni, P. miként is maradt itt, amikor már lógott a háború mint az eső lába, amikor futhatott volna. És nem néznék ki az ablakon, nem lennék bizonnyal.
Na baszd meg!
És a fiam lenne?
Hát nagyon utálom a történelmet.

Több forradalomra pedig nincs időm.
Van ilyen.

Azt a legnehezebb megérteni, hogy van olyan állapot, amelyben nem számít, van-e igazság egyáltalán. Felejteni és élni kell, hogy ne bolonduljon meg, akinek a fia elesett, akinek a szerelmét főbe lőtték, akit megerőszakoltak, akinek a kisgyereke belehalt a vérhasba.
Ilyesmi az élet.
Csak mondom, hogy el ne felejtsem magam is.

Gyönge szar az ember. S ez benne a legszilárdabb.
Nincsenek emlékeim, csak az összefüggő, kocsonyás félelem.

Ami már elviselhetetlen, az biztos máshol fog megtörténni.
De legalábbis másokkal.
Ez még elviselhető.
Ez még elviselhető.
Nem kérdezünk, mondta az őr,a házimunkás háta mögött. Ha elcsomagolt, de frissen,ꈈkikopog, meg vagyunk értve?
Mikor van ez mondva?

Jugoszláviai magyarnak lenni, magyarnak lenni a délvidéken, vajdasági magyarnak lenni – nem könnyű feladat.
Országot vissza nem veszek. Bele is szakadnék, annyi volt belőle.
De mihez van közöm igazából?
Az az egy kicsi, mindennapi életünk van. Arról tudható valami.
Úgy jártunk ezzel az utolsó országgal is, mint az összes többivel. Csak nevekben, emlékekben marad fönn.

A nemzeti érzést tanulni kell.

Vicinális irodalom. A bácskai tenger-ügy.
Szarok az Adriára.

Nincsenek érzéseim.
Bosznián át kellett leautóznunk ide, szembesülni fölégetett, szétlőtt emlékekkel, gyerekkorunk hazugságaival. Ami az egyetlen valóság volt.
Mesélhetünk erről.
Minden emlékünk, gyerekkorunk minden pillanata valaki másszámára hazugság.
Még saját magunk számára is az.
Mesélhetünk erről.

A túlélők mindig a hallgatás hagyománya mellett döntenek, mert így folytathatják – elfojtva és elhallgatva – azok, akik nem túlélői, nem részesei voltak, nem vállalhatják a beszédet.

Ott maradni a határon homokba fúrt fejjel, mint Csáth Géza.
Vagy az a boldogság, hogy nincsenek érzéseim…”

Lovas Ildikó a Kijárat az Adriára – James Bond Bácskában című regénye kapcsán volt az Irodalmi Centrifuga vendége 2006. május 11-én.

Lovas Ildikóról
Meghívó az estre

Szécsi Magda könyveiről

Cigányságról gondolkodik. A saját cigányságáról, az identitásról, a népről. E témának nagyformátumú, szenvedélyes gondolkodója és művésze: megszülte a cigány mitológiát, történelmet és sorskönyvet. Új regényében, az Időtépő-ben pedig nem kevesebbet alkotott meg, mint a magyar mágikus realizmust.

Kis nép vagyunk a nagyon kevert népességű Közép-Kelet-európai zónában, akinek balcsillagzatú történelemkönyvét aligha lehet sírás nélkül végigolvasni. Ez a kis nép olvadt és olvasztott, szomszédai, társai és testvérei vannak: kis szórvány-népek, akikkel osztoznia kell.
A magyarok egy része cigány.
És fordítva?
Ha egy cigány nem mondhatja fura és meghasonlott érzések nélkül azt, hogy ő magyar és ez az ország a hazája, akkor nincs hazája.
E hazában együtt élünk egy szórványnéppel és nem tudjuk jó szívvel nekik adni a részüket.
A cigányság: nem akart gyerek, mostohatestvér, gyarmat. A mi Száhel övezetünk, saját külön fekete Afrikánk: ő a mi szexturizmusunk és olcsó munkaerőnk.
Ez baj. Közös tudatunk skízise.

Szécsi Magda műveiben a cigány sors, illetve az e sorsban manifesztálódó világkép három stációját jeleníti meg.

1, Mitológia: Pogány tűz – eredetmonda
Cigány mese, eredettörténet és elátkozottság-tan. A fékezhetetlenül szenvedélyes cigányok kihívják maguk ellen a sorsot és hazátlan bolyongást aratnak.

2, Történelem: Időtépő – a mágikus-realista cigány regény
A cigányok ellenséges környezetben, ellenséges történelemben találják magukat, ahonnan nincs hová menniük és ahol ők maguk nem számítanak. Mintha nem, vagy csak bajnak lennének.

3. Sorskönyv:
Identitásfenyegetés és társadalmi integráció. A Szia Frici
mégiscsak jövőkép. Egy szélesebb közeg fogadja be a cigányokat: ez a szegénység. A Sorskönyv, Szécsi Magda cigány-képének tapasztalata szerint a magyar szegénység előbb befogadja a cigányokat, mint a szűkkeblű magyarság.

Szécsi Magdáról
Meghívó az estre
“Na ezek a fontos dolgok, nem a baszás!” – Szécsi Magda: sms-ek

Bitó László: A technopuccs dosszié

Lelkiismereti puccs! – Bitó László könyve politikai krimi egy írótól, aki a saját hazájában nem lehet próféta: egy olyan Dél-amerikai puccsista történet, mely a hazai mentális valóságot mutatja meg.

A történet Partalóniában zajlik le, de “Bármi hasonlatosság élő személyekkel, mai (vagy várható) eseményekkel nem a véletlen műve. Abból ered, hogy minden korban, minden társadalomban vannak önfeláldozók és önzők, naivak és rafináltak, gyengédek és erőszakosak, befogadók és kirekesztők, megértők és intoleránsak, szeretetre és hatalomra vágyók, igazak és hamisak, jók és rosszak. És a jók csendesek, türelmesek és »meghunyászkodók«, míg a rosszak kiharcolják jogosnak hitt jussukat: elnyerik a hatalmat fölöttük”. (A kisregény 3. oldali előhangjából)

“Valaki, akit eddig nem ismertem – legyen KD – bekéretett a székházba, és a bizottságról faggatott. Figyelmeztetett, hogy mi célból juttattak be. Semmitmondó válaszaimmal elégedetlen. A bizottság másik független tagjáról akar megtudni valamit. Talán, hogy befolyásolható-e. Aztán sikerült másra terelnem a szót: őrá. Ez mindig beválik! Öt percbe sem telt, s már dicsekszik: milyen elismerten sportos. A műfaja: a vízszintes maratón. Nagyot röhög saját viccén. Közben les. Szemérmesen lehajtom fejem, majd úgy nézek fel rá. Némelykor tényleg utálom magam.” (Részlet Heléna Sanchez naplójából)

Bitó László, az író kollektív tudatunkból merít és manifesztál

Ahhoz, hogy jó értsük, hogyan alkalmazza a kollektív tudat és tudatalatti tartalmait, fontos, hogy ismerjük a kortárs szerzőt magát is: gondolatait, életútját, cselekedeteit. Bitó Lászlóé egy jól ismert magyar sors, mely ugyanakkor szokatlanul sikeressé vált. Két teljes élete van: a fiatal 56-os forradalmáré, aki későn elismert magyar íróként és gondolkodóként emigrált hazájából, s a sikeres, külföldön elismert amerikai tudósé és orvoskutatóé. Mindkettőről ismereteket nyerhetünk írásaiból, melyekből arra is fény derül, hogy Bitó László hiteles ember: egy példátlanul széles látókörű humanista és feminista.

Bitó László lelkiismerete mindannyiunké: egy férfiasan elfogulatlan és nőiesen érzékeny lelkiismeret. Abszolút értékben gondolkodik, gondolkodásában nemzedékeink teljes személyiségét és látható tetteit vizsgálja.

A 60-as nemzedékek

Bitó a 60-as nemzedék apjaként szól: olyan apaként, amilyen nekünk nem lehetett. A mi apáinknak itt, a keleti integrációban kellett élniük és megélniük, ők az ehhez mért túlélő erkölcsökkel, eszközökkel és ideológiával látták el fiaikat, miközben a leghalványabb tapasztalatot is nélkülözték a demokráciáról és annak működéséről, az autonómiáról és a személyes felelősségről.

Mentális látlelet

A vizsgálatot egy nő végzi el: egy szingli, apa nélkül felnőtt oknyomozó újságírónő. Számomra ismerős ez a nő. Ismerősek az érzései, a szexuális ügyeskedése, a morális kétségei és elhatárolódása – a személyisége nagyon is igazi.

Bitó hősnője politikusok szeretője – egy tárgyilagos nő, aki (szűk de reprezentatív minta alapján) felméri a hatalmon lévő férfiak domináns tulajdonságait: viszonyukat a pénzhez, a szüleikhez, feleségükhöz és gyerekeikhez, az általuk használt eszközöket, felelősségérzetüket, szexuális motivációikat és érzelmi intelligenciájukat.

Ez a nő Ilona Sanchez, azaz Szántó Ilona, Ica. Itthon aligha kerülte volna el a ma nyilvánosan és jogilag nőként is meghurcolt áldozatok, Zsanett, Malina Hedvig, Kármán Irén, Molnár Csilla vagy Simek Kitti sorsát. „Ott” csak gyomorfekélye volt és rákos lett − de előbb megismerte az igazi szerelmet a boldog Kubában.

Az eredmény mindannyiunk számára ismerősen kiábrándító. A húsz éve még fiatal forradalmárok egy túlélő Petőfi (vagy CheGuevara) sorsára jutottak: komor, mogorva férfiak, a helység kalapácsai és mindig halasztgató Pató Pálok. Ellenségeket keresnek barátok helyett, a sokszínűségben is megmutatkozó egyezések alapján létrehozott összetartozás-élmény megélése helyett kisebbségi komplexusaikat nyalogatják: bekerített, nomád ősapák paranoid és agresszív viselkedésmintáit használják az együttműködő és támogató anyai minták helyett.

Bele tudunk-e nézni e tükörbe?

Bitó László könyve politikai krimi egy írótól, aki a saját hazájában nem lehet próféta: egy olyan Dél-amerikai puccsista történet, mely a hazai mentális valóságot mutatja meg.

Fontos és időszerű figyelmeztetés a férfiaknak és a nőknek: ma egy teljes körű önvizsgálat nélkül nincs esélyünk, hogy közelebb léphessünk egymás és a jövő felé. Bitó látlelete elgondolkodtató: a regény hősnője meghal, mielőtt felismerhetné, hogy van esély, remény.

A remény azokban a nőkben van, akiknek lelkiismerete és kitartása nem inflálódott, és a fiatal nemzedékekben, akik már demokrácia-kísérletekben és európai integrációban tudatosodnak. A nővértanú újságírónő emlékére és Bitó László tiszteletére felveszem az Ica nevet.

Gordon Agáta Ica

A technopuccs dosszié a MEK-en

Meghívó az estre

Nekrológ Polcz Alaine-ről

Bitó László honlapja

Bitó Lászlóról

Vizet prédikál, miközben mérgez – a bibliai családmodell

BICSA – A bibliai családmodell. követhető-e? Követendő-e?
“Nem volt senkije, túl fiatal is volt, mégis megesett. Férjhez adták és hűségesen szolgált de boldogtalanul, mert örökké zsarolta valami gyanú, egyszerre kinn és benn. Csak a fiában gyönyörködött, akit viszont megmérgezett anyja méltatlan helyzete. És amit mások takart viselkedéséből magára értett.
Nos, Jézus nyilván egészen másképp akart élni és másféle családot akart. Miközben pontosan megismétli…”

Ez egy passzív ismeret, amely mindannyiunkban ott munkál, noha az ellenkezőjéről vagyunk meggyőződve.
Nukleáris család: magára maradt anya, elszivárgó atya, elárult gyermek. Ahogyan nagy költőnk, Tandari Éva írja:
A ”család ” egyébként is már régen csak megfogalmazásban létezett. Mert csak a gyerekek voltak a ”család”, a kutya volt a ”család”, és én voltam a ”család ” …
– Bár a férjemnek is volt ”családja”, de az ő ”családja” a haverok, a presszó, és a szolgálati motor voltak. No és a részegen eszébe-ötlő katonasági emlékek …
Hát így éldegéltünk ; ki-ki a maga ”családjával ”.
Nos, ez a BICSA, a Bibliai Családmodell.

A családról való LEGJOBB tudásom szerint megkísérelem megidézni.
Tudom, hogy keveset tudunk Jézus serdüléséről. Alighanem fura társaságba keveredett. A szüleitől eltávolodott. Azaz inkább úgy érezte, hogy azok elárulták őt. Szőrt növesztett és elcsavargott. Valószínűleg máshol sem érezte sokkal jobban magát
És ez a leányanyaság. Attól félek, ez iszonyúan durva. Látok ugyan a falvédőkön egy hímzett ácsot. Aki aztán el is tűnik valahogy a képből. A családból is elszivárog. De ez a leányanyaság akkor is… Mária pedig szűz volt, metaforikusan azért, mert a jóságba vetett hitét nem tudta áttörni a világ gonoszsága.

Nem volt senkije, túl fiatal is volt, mégis megesett. Férjhez adták és hűségesen szolgált de boldogtalanul, mert örökké zsarolta valami gyanú, egyszerre kinn és benn. Csak a fiában gyönyörködött, akit viszont megmérgezett anyja méltatlan helyzete. És amit mások takart viselkedéséből magára értett.
Nos, Jézus nyilván egészen másképp akart élni és másféle családot akart. Miközben pontosan megismétli…
De ki tehet róla, hogy Magdolna úgy hajózhat el, hogy a szíve alatt hord egy világ kegyelmére szoruló, apátlan, azaz törvénytelen magzatot…

Ez Jézus skízise, és persze követőié, a hitre telepedett primitív gazdasági terjesztőegységé amely kiadta a parancsot: Holtomiglan-holtodiglan! A Család Szent! Az ellene elkövetett bűnök bocsánatosak. Ez a családtípust a bibliai tanításokból ismerjük ilyen jól.
A nukleáris családmodell őskövület a humán érzelmi dinamikában, ősibb, mint gondolnánk: talán már az atya és a szentlélek is jól ismerte. Ha a BICSA nem volna elég meggyőző, akkor gondoljunk a kalandos Odüsszeuszra.

G.A. Földönkívüli
Első hittanórája után

Meghívó a Trauma-centrifugára
Judith Herman: Trauma és gyógyulás